Hucul ménesünk, melynek központja Jósvafőn található, közel 200 lovat számlál. A kancák és a csikók egy része tavasztól őszig a Jósvafőtől északra, mintegy 1,5 km-re található gergés-lápai rideg ménesben van elhelyezve. A lovak szabadon járják a több száz hektáros, fennsíki jellegű legelőterületet, az éjszakát pedig egy oldalról nyitott karámépületben töltik. A legelőn történik a fedeztetés, az ellések nagy része. Ez a tartási mód megfelel az ősi időkben alkalmazottnak, illetve a hucul fajta igénytelenségéből, szívósságából adódó lehetőségeknek. A méneknek és méncsikóknak a Szinpetriben található régi tsz telep ad otthont. Jósvafőn, a Kúria Lovasbázison pedig a turisztikában részt vevő, illetve a betanítás alatt álló lovakat helyezzük el.
A fajta génmegőrzése és a turisztika mellett nagy hangsúlyt fektetünk a fiatal lovak betanítására. A tanítási folyamatot egy vizsga zárja le, mely során egyértelművé kell váljon, hogy a ló megállja a helyét gyermekek hátaslovaként, továbbá lehetővé teszi akár számukra is az ápolást, gondozást. Rosszindulatú, kezelhetetlen, munkavégzésben megbízhatatlan huculok nem kerülhetnek a törzstenyészetbe. Azokat a lovakat (többnyire kancákat és herélteket), melyek kimagaslóan teljesítenek – akár fogatban, akár nyereg alatt, – versenyre készítjük fel. Nyereg alatt ez a „huculösvényt”, fogatban maraton-, akadály- és díjhajtást jelent. A mének számára külön ménvizsga jelenti a próbatételt, melynek teljesítése a fedezőménné nyilvánítás elengedhetetlen feltétele.
A fajta az utóbbi években gyermekek hátaslovaként vált elsősorban ismertté, azonban eloszlathatjuk azt a tévhitet, miszerint kizárólag számukra alkalmas! A huculösvény nevű, kifejezetten e lovak számára megalkotott ügyességi vetélkedő méltán nyújt erre példát, ahol felnőtt kategóriában is szép számmal nyújtanak be nevezést. A nemzeti parkban immár hagyományosan, augusztus folyamán megrendezett lovas napok egyik fő programján bárki megbizonyosodhat e kiváló fajta alkalmasságáról – felnőtt lovasok alatt egyaránt!
A fajta történetét is érdemes egy kicsit megismerni... A két világháború – a többi lófajtához hasonlóan – a huculokat sem kímélte. 1919 után a monarchia központi tenyészeteit szétosztották az utódállamok között. A II. világháború után pedig a hucul fajta tenyésztésével Magyarországon senki sem foglalkozott. A hetvenes évektől Dr. Anghy Csaba, a Fővárosi Állat-és Növénykert igazgatója gyűjtötte össze a még megtalálható tisztavérű hucul lovakat. Később, 1986-ban ez a tíz kancából álló gyűjtemény került az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz. A kezdetben meglévő, összegyűjtött állományra és több külföldről vásárolt tisztavérű egyedre támaszkodva indult el újra a fajta hazai tenyésztése, mely napjainkban is eredményesen folyik.
Információ és bejelentkezés:
