Dobsinai-jégbarlang
A Dobsinai-jégbarlang a Sztratenai-barlang rendszerének része. A Sztratenai-takaró másodidőszaki középtriászi világos steinalmi és wettersteini mészkövében keletkezett szerkezeti törések mentén. Hossza 1483 m, szintkülönbsége 112 m.
A barlang fő részét egy hatalmas üreg képezi, amely a felszíni nyílástól 70 m mélységig lejt. A föld alá bukott Hnilec ősfolyó által kialakított egykori járatszint mennyezetének beszakadásával jött létre. Túlnyomó részét jelenleg jég tölti ki, amely néhol a mennyezetig ér. A termet több részre tagolja (Malá sieň, Veľká sieň, Ruffínyho koridor, Prízemie). Jég tölti ki az Omlás-terem (Zrútený dóm) egy részét is, amelynek északnyugati szegélye a közeli Duča-szakadék alá húzódik. A terem eredeti folyóvízi formáit mára már átalakította a fagy általi aprózódás.
A jégképződés feltételei valószínűleg már a negyedidőszak közepén kialakultak a járat mennyezetének beomlása után, amivel a Dobsinai-jégbarlang és Sztratenai-barlang elszigetelődött egymástól. Az omlással egy hatalmas zsákszerű ferde üreg jött létre. Ebben megülepedett a hideg levegő, amely az üregbe az omlás által felszakadt nyíláson keresztül áramlott be (ez a barlang jelenlegi bejárata is). A beszivárgó csapadékvíz az üregben jéggé fagyott. A jég képződésének kezdetei a negyedidőszak riss korszakába (300–140 ezer év), esetleg a mindeli eljegesedés végébe nyúlnak.
A jég a barlangban, mint padlójég, jégesés, jégsztalagmit vagy jégoszlop jelenik meg. A jeges rész területe 9772 m2, a jég köbtartalma több mint 110 100 m3. Legnagyobb vastagsága a Nagy-teremben 26,5 m. A jég a csapadékvíz évi beszivárgásától függően réteges szerkezetű. A kőzettel való érintkezési felületen lassú olvadás áll be, ezért a jégösszlet nagyjából minden 1700 - 2000 évben kicserélődik. A jég a bejárattól valamint a Kis- és Nagy-teremtől lassú mozgásban van a Földszint (Prízemie) és a Ruffíny korridor irányában (2 - 4 cm egy év alatt). A Dobsinai-jégbarlang a világ egyik legjelentősebb jégbarlangja, amelyet a magashegyi övön kívüli fekvése is kiemel (a felszín alatti jég csupán 920 - 950 m t. f.van).
A jeges Nagy-terem évi átlaghőmérséklete –0,4–1,0 oC (februárban –2,7–3,9 oC, augusztusban +0,2 oC körül). A barlang alsó részeinek léghőmérséklete egész évben fagypont alatt van. A levegő relatív páratartalma a jeges részeken 75-90%, néha 90% fölött mozog. A levegő hőmérséklete a jégnélüli részeken +0,8-+3,5 oC, relatív páratartalma 85-98%. A barlang sztatikus-dinamikus, télen és nyáron eltérő légáramlással. Télen a hideg levegő a felszíntől a barlangba áramlik, nyáron pedig fordítva.
A barlang a bajúszos denevér (Myotis mystacinus) és a brandt denevér (Myotis brandtii) legjelentősebb telelőhelye Közép-Európában. A barlangban észlelt 12 denevérfajból a Myotis dasycneme és a horgasszőrű denevér (Myotis nattereri) Szlovákia legértékesebb fajai közé tartozik.
www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/dobsinska-ladova/
Domica-barlang
A Szilicei-takaró másodidőszaki középtriászi wettersteini mészkövében jött létre a Styx-patak, a Domicai-patak valamint más, nemkarsztos területekről idefolyó patakok oldó és koptató hatására főleg szerkezeti törések mentén. A barlangban vízszintes ovális járatok vannak túlsúlyban, amelyekben fennmaradtak a mennyezeti medrek is. A járatok helyenként termekké szélesednek ki. A Styx-patak medrének meanderes földalatti kanyon jellege van. A barlang három kifejlődési szintjének szintkülönbsége 8 – 12 m. A legalsó szint azonban kaviccsal és agyaggal töltődött fel.
A Domica a vele összefüggő Čertova diera (Ördög-lyuk) – barlanggal 5358 m hosszú. A magyarországi Baradla-barlanggal is összefüggő genetikai egységet alkot, melynek összhossza 25 km. Ennek nem egész 1/4-e esik Szlovákia területére.
A Száraz-folyosóban (Suchá chodba) barlangi medve (Ursus spelaeus) csontjait ásták ki. A Domica és Čertova diera (Ördög-lyuk) barlangokban eddig 16 denevérfajt azonosítottak. Legtöbbjük kereknyergű patkósorrú denevér (Rhinolophus euryale), amely Szlovákiában egyedülálló, 1000-2000-es csoportokba tömörül. Néhol vastag denevérürülék-réteget is találhatunk. A cseppkőanyagra gyakorolt oldó hatásuk által oldási üstök jönnek létre. A barlang apró gerinctelen állatai közül 44 ugróvillás fajt észleltek, amelyek közül legértékesebb az endemikus Arrhopalites slovacicus, igen ritka az Eukoenenia spelaea nevű álskorpió, a Typhloiulus sp. ikerszelvényes, a Niphargus tatrensis rákfaj és számos más szárazföldi és vízi fajok.
www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/domica/
Gombaszögi-barlang
A barlang másodidőszaki középtriászkori világos wettersteini és sötétszürke gutensteini mészkőben jött létre szerkezeti törések mentén a Fekete-patak valamint márvány-termi mellékfolyásának oldó és koptató hatására. A Szilice-gombaszögi föld alatti hidrológiai rendszer része, amelybe a Szilicei-jégbarlang is tartozik. A két barlangot a Fekete-patak feltáratlan szakasza választja el egymástól. A patak a felszínre a fennsík lábánál fakadó Fekete-forrásban lép, 11 méterrel a Sajó folyása felett.
A Gombaszögi-barlang 1525 m hosszú folyóvizes forrásbarlang. Két szintje folyóvíz által kialakított ovális hasadékjárat, amely helyenként termekké szélesedik. A felsőbb szint 5-10 méterrel a Fekete-patak aktív medre felett helyezkedik el. A felső szint Száraz-folyosóját azok a vizek alakították ki, amelyek jelenleg időszakosan jelennek meg a Márvány-terem 10 m mély kútjában.
A barlang egyedülálló vékony szalmacseppköveivel tűnik ki, amelyek 3 m hosszúságot is elérnek. Járataiban a sztalaktitok, sztalagmitok más formái, valamint cseppkőlefolyások és bekérgeződések is találhatók. A barlang léghőmérséklete 9,0 - 9,4 oC, relatív páratartalma 95 - 97%.
A barlang állatvilágából figyelemreméltó a Typhloiulus sp. nevű ikerszelvényes, amely 26 mm testhosszával a legnagyobb valódi barlanglakó gerinctelen állat Szlovákiában. A barlangban denevérek csak igen ritkán, tavasszal fordulnak elő. Az utóbbi időkben a bejárati részben foltos szalamandrák (Salamandra salamandra) tartózkodnak ősztől tavaszig.
www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/gombasecka/
Jászói-barlang
A barlang másodidőszaki középtriászkori szürke gutensteini dolomitban, valamint világos steinalmi mészkőben és dolomitban jött létre. A Jászói-sziklát számos szerkezeti törés, hasadék szeli át, amely nagyban befolyásolta a barlang járatainak irányát és sűrűségét. A barlang hossza 2811 m, szintkülönbsége 55 m.
A földalatti járatok a Bódva-folyó bevágódásának függvényében fokozatosan jöttek létre több fejlődési szakaszban a legmagasabban fekvőktől a legalacsonyabbakig. A felső és középső szint magasabban fekvő, mennyezeti medres és meanderes járatai az egykori Bódva lebukott vizeinek oldásos és koptató hatására jöttek létre. Az alacsonyabban fekvő részeken dómok, termek és oldalszínlős járatok találhatók, lapos mennyezettel, amelyek az egykori vízszint hosszantartó stagnációjára utalnak. A legalacsonyabban fekvő lapos mennyezetű járatok a stagnáló, vagy lassan áramló víz oldó hatására jöttek létre.
A vízszint ingadozása maga után vonja a barlang legalsóbb részeinek elöntését, amely a látogatási útvonalat is elérheti. A barlangi tó legalacsonyabb szintje 7 méterrel a Bódva felszíni folyása alatt helyezkedik el. A Bódva vizei azonban ma már nem folynak a barlangban. Az időszakosan elöntött alsó járatok vizei nem függnek a Bódva-folyó szintjétől.
A barlang számos részeit cseppkőképződmények díszítik. Figyelemreméltóak a pagodaszerű állócseppkövek, cseppkőoszlopok, cseppkőlefolyások, cseppkődobok, szalmacseppkövek és más formák. A barlang léghőmérséklete 8,8-9,4 oC, relatív páratartalma 90 - 98%.
Az egykori állatok maradványaiból a barlangi medve (Ursus spelaeus) és a barlangi hiéna (Crocuta spelaea) csontjai maradtak fenn. A Jászói-barlangban 19 denevérfajt tartanak számon. Leggyakoribb a nagy patkósorrú denevér (Rhinolophus ferrumequinum), amely Szlovákia egyik legjelentősebb csoportosulását képezi a barlangban, de előfordul itt kis patlósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros) is. Az apró gerinctelenek közül igen értékes az Eukoenenia spelaea álskorpió.
www.ssj.sk/jaskyne/spristupnene/jasovska/
Ochtinai-aragonitbarlang
Nemkarsztos fillitekbe ágyazott alsódevonkori kristályos mészkő- és ankeritlencsében jött létre. A barlang bejárati tárója a földalatti járatokba 642 m tengerszint feletti magasságban torkollik. Ékalakú, felfelé keskenyedő járatai a beszivárgó víz által kioldott párhuzamos szerkezeti hasadékok, a közöttük elhelyezkedő vízszintes folyosók azonban a különböző kémiai összetételű és hőmérsékletű beáramló vizek keveredése által keletkeztek. Erről számos, szabálytalanul elhelyezkedő oldásos kiszögelés és mennyezeti üst tanúskodik. A barlangot kitöltő, részben lesüllyedt és megállapodott egykori vízszint hatására pedig jól látható oldásos lapos mennyezet jött létre, amely elmetszi az oldásos üstök alsóbb részeit is.
A barlangban az aragonit három generációját figyelték meg. Mg-, Fe- és Mn-iónokban gazdag vizes oldatokból váltak ki stabilis mikroklíma-feltételek mellett. Legidősebbek a tejfehér vesealakú, részben átkristályosodott aragonit-, helyenként kalcit-képződmények és ezek korrodált maradványai, melyeknek korát 121-138 ezer évben határozták meg. Leggyakoribb az aragonit második generációja. Néhány deciméter hosszú tűkristályokból, valamint a látogatók számára különösen vonzó bokros vagy spirális formákból, ún. vasvirágokból tevődik össze. Korukat 14 ezer évben határozták meg, de állandóan gyarapodik, miáltal megőrzi fehér színét és tiszta jellegét. Az aragonit legfiatalabb generációja apró, 2-4 mm nagyságú legyezőformában, vagy miniatűr spirálisokban van jelen a barlang üledékein és a falakból kimálló vas-okkeron. Jelenleg is képződik.
A barlang léghőmérséklete 7,2 és 7,8 oC között mozog, relatív páratartalma 92-97 %. A barlangi mikroklíma stabilizálásához nagyban hozzájárul a vas-okker, amely 47-56 % vizet is tartalmazhat, mivel képes a vízpárát elnyelni, de kibocsájtani is.
