A 300 m magas Megyer-hegy a földtörténeti harmadkorban, a középső-miocén vulkanizmus során jött létre, s tömegét döntően horzsaköves – kovás riolittufa építi fel. A kovasavval átitatott kőzetet megszilárdulása után igen nagy keménység jellemzi, amelyet kristályos zárványai és üregei kiválóan alkalmassá tettek a malomkőgyártásra.
A Megyer-hegyen már a XV. században működő malomkőbánya volt, ahol a malomkövek fejtését és kidolgozását évszázadokon át hasonló technikával, szerszámokkal és kézi erővel végezték. A XIX. század végén bekövetkezett termeléscsökkenés, majd a működés 1907. évi beszüntetése előtt a malomkőbánya átlagos termelése évi 300-450 malomkő között változott. A bányában felgyülemlett fenékvíz eltávolítására a – költségesebb vízkiemelést kiváltandó – vízlevezető vágat mélyítését 1844-ben kezdték meg, és évtizedeken át folytatták a középkori Ó-bánya DNy-i szegletében. A felhagyott malomkőbánya fejtési gödrében kialakult az a tó, melyet később "Tengerszemnek" neveztek el. A tavacska mellett az egykori bányászok riolittufába vájt szállásai is tanulmányozhatók.
1997-ben a tavat és környékét természetvédelmi területté nyilvánították. Turistajelzés: piros (Malomkő Tanösvény)
