Találkozónk a Kúria Oktatóközpont parkolójában volt délelőtt 10 órakor.
A Jósvafőt átszelő Jósva patak, és a beléje torkolló Tohonya-, és Kecső patakok vizeinek csobbanása hozták a hírt, hogy a természet él, lüktet, induljatok. A hegyek mögül keletre kissé később, de szeretettel nyújtogatta felénk sugarait a Nap, jelezvén, hogy velünk tart.
Az időjárás enyhe volt, a táj havas. Megnyugtató, csöndes téli képét mutatta a település, melynek ófalui utcáján felidéztük a falu régmúltját.
A 10 fős lelkes csapat és Füge - egy rövidszőrű magyar vizsla -, örömteli várakozással indult útjára.
A Kossuth-barlang párolgó forrásánál beszélgettünk a természet felszín alatti rejtelmeiről.
A Tohonya-szurdokon végighaladva lapoztuk a természet könyvét, olvastunk minden jelből.
A fákat kérgük alapján próbáltuk meghatározni. A zuzmók és mohák titokzatosságukkal, változatosságukkal kápráztattak el minket. Az állati nyomok a hóban bizonyították az élővilág gazdagságát, és hogy az erdő él, nem alszik ám télen sem.
Füge, a vizsla vidám ugrándozásával, játékával a csoport elején mutatta az utat a Vass Imre-barlang felé, ahol Putnoky Nagy Mária túravezetőnk már várt minket.
A karszt egyik legjobban kutatott barlangjának jellege, csodálatos képződményei és az érdekes vezetés felejthetetlenné tette földalatti utazásunkat, ahol egy kis időre megfeledkezhettünk a télről, hiszen ott mindig állandóak a környezeti adottságok, pl. a hőmérséklet.
Utunkat a Gergés-bérc irányába folytattuk, ahol az Aggteleki Nemzeti Park Hucul Ménesének nyári szállásánál megállva, ragyogó napsütésben csodálhattuk a behavazott karsztfelszínt: töbröket, uvalákat, és a feléjük magasodó Nagyoldalt, mely az ANP legmagasabb pontja.
Átölelt minket a csönd. Tér és idő összefolyt. Megannyi kérdés fogalmazódott meg bennünk. Mikor is jött létre a terület alapkőzete? Mennyi idő alatt alakultak ki a karsztformák? Hogyan befolyásolhatta az ember a táj jelenlegi arculatát? Mennyire változatos a növény- és állatvilág itt különböző évszakokban?
Mennyire kicsik vagyunk a természethez képest.
És közben csak töltődtünk a fák, hegyek, madarak és napsugarak által.
Lassan visszaindultunk a Kő-völgyön keresztül Jósvafőre, ahol meleg tea és pogácsa várt minket. Kellemesen elfáradva, feltöltődve beszéltük át a nap eseményeit.
Be kell látnunk, a friss levegő, mozgás, jó társaság nem árthat…Sőt!
Sok szeretettel várunk mindenkit 2018. év ökotúráira, hiszen rengeteg felfedeznivalónk van ezen a varázslatos tájon!
Azon a tájon, ahol az arányokban keresendő a táj varázsa:
„mindenből annyi van, amennyi kell, és semmiből nincs hiány. Nincs hiány csendből, aranyló őszi ködből, nyári záporok utáni esőszagból, távoli harangszóból. Színe, illata van az itteni barangolásnak, méghozzá össze nem téveszthető színe, illata, levegője. Ritka élmény minden aggteleki séta, hiszen négyszemközt lehetünk a természettel.”
/Aggtelek, Bódisné -Dr.Dénes -Dr.Jakucs 2001./
A beszámoló szerzője: Tóth Ildikó, ökoturisztikai munkatárs.
A fotók Huberné Kreszivnik Viktória és Visnyovszkyné Litkei Krisztina felvételei.
