A túra azokat a fejlesztéseket, változtatásokat vette sorra, amelyeket Kessler Hubert egykori barlangigazgató a Baradla aggteleki szakaszán véghezvitt. Ezek közül a legfontosabb az aggteleki szakasz első kiépítése és villanyvilágítással való ellátása.
Túránk természetesen a Denevér-ági bejáratnál indult, hiszen ennek újrafelfedezése is Kessler nevéhez kötődik. A Denevér-ág impozáns méretű előcsarnokából továbbhaladva az őskori emberek cölöpkunyhóinak nyomait fedezhették fel a látogatók. A Fekete-terem érintésével a Styxhez jutottak el az érdeklődők, majd a Hangversenytermen átsétálva, a földalatti patak medrét követve megtekinthették az egykori Csónakázótóban, ill. annak partján álló faragott cseppkőoszlopokat, melyek egy-egy nevezetes látogatónak állítanak emléket. A csónakázási lehetőség 1985-től már megszűnt a Baradlában, első kialakítása Kessler nevéhez kötődik. Kessler idejében még nem volt zenehallgatás, de hogy ne maradjanak le a vendégek erről a páratlan élményről, a Hangversenyterembe visszatérve a barlangban legelőször hallgatott zeneszámok, Bach: „D-moll toccata és fúgája”, illetve Erkel Ferenc Bánk bánjából a „Hazám, Hazám” csendült fel (ez utóbbi Simándy József előadásában).
A Fekete-teremből a Kessler által nyittatott átjárón keresztül juthattak el a túrázók a Tigris-terembe: 1940-ig a Styx medrében lehetett átjutni a Hangversenyteremből a Tigris-terembe, de az árvizek miatt valami más útvonalra volt szükség.
A túra útvonala a Tigris-teremtől megegyezett az aggteleki rövidtúráéval.
