Nincs karácsonyi vásár gesztenyeillat nélkül. A szelídgesztenye őshonos növényünk, termését a vadak, és az emberek egyaránt előszeretettel fogyasztják. Ritka kincs egy ilyen fa, és ha túl sokan ismerik a helyét, hamar kiürül az avar alatta.
A bükkfafélék közé tartozó szelídgesztenye (Castanea sativa) magas termetű (akár 30 m), gyorsan növő fafaj. A meszes talajt kerüli, ezért az Aggteleki-karszton nem jellemző. A Tokaji-hegy vulkanikus alapkőzete viszont lehetővé teszi, hogy ne csak magányos elegyfákként, hanem akár kisebb foltokban is találkozhassunk ezzel a fajjal.
Kérge jellegzetesen csavarodó, bordás. Levelei sötétzöldek, lándzsa alakúak, szélükön fogazottak. A virágzó szelídgesztenye igen látványos, felálló, világos színű barkavirágzata szinte felhőszerűvé varázsolja a terebélyes lombkoronát. Termését ősszel, október környékén gyűjtik. A termés külső, szúrós burka nem adja könnyen magát, de megéri a fáradtságot. A mag kemény héját késsel bevagdosva parázson, vagy sütőben gyorsan isteni csemege válik a gesztenyéből.
A vadgesztenyével nehezen keverhető. Leveleik, virágaik, és termésük is könnyen megkülönböztethető egymástól. Erre szükség is van, hiszen a vadgesztenye termése mérgező. Az alábbi képeken BAL oldalon a vadgesztenye, JOBB oldalon a szelídgesztenye részei láthatóak.