Már második éve töltöttünk egy hetet töltöttünk el, és ünnepeltük a Szilvesztert Jósvafőn a Garan Vendégházban. A társaság nagy része a Jósva-Önkéntes tábor szervezői és csapata közül való, de mindig csatlakoznak hozzánk barátok, ismerősök. Jósvafő ilyenkor nem csak nekünk ad otthont, hanem barlangászok hada költözik be a vendégházba és színesíti a falu életét, hiszen ők még az ünnepek alatt is dolgoznak, kutatnak és munkálkodnak szüntelen. Barátságunk velük igen egyszerű mód és gyorsan köttetett, az első folyékony pulóverek megtették hatásukat, és az este általában vidám beszélgetéssel, izgalmas történetek mesélésével telt.
Napközben igyekeztünk bejárni a már jól ismert hegyeket-völgyeket. Ezek a túrák természetesen teljesen más élményt adnak, hiszen a téli táj teljesen más képet enged magáról látni. A jó levegő és a mozgás késő délutánra rendre meghozta mindenki étvágyát és nincs is finomabb szakácsnénk fokhagymás oldalasánál, valamint a kályhán pirított szaftos, zsíros kenyérkénél lila hagymával és jó forró teával. Amikor pedig épp nem „barlangásztunk” különböző játékokkal ütöttük el az időt, hiszen az örök gyerek mindannyiunkban benne él.
Az év utolsó napján az utolsó órában a falu fölötti dombon gyűlik össze a környék apraja-nagyja, hogy a már napokkal korábban aprólékosan megépített máglyát meggyújtsák és együtt búcsúztassuk az óévet. Éjfélkor durrannak a pezsgők, tűzijáték a dombon, innen és túl, majd mindenki üdvözli és köszönti egymást, majd a barlangászok dalra fakadnak és zenekaruk hajnalig muzsikálva, közösen énekelve teszi felejthetetlenné az újesztendő első napját.
Az érzés, mikor először részese lehettem meghatározó volt, feledni sosem fogom, csak az értheti, aki ott volt és átélte.
Végezetül egy rögtönzött beszámoló a barlangi világ képviselőjétől:
"Jósvafő hagyományosan az a hely, ahol egész évben nagyon sok barlangász megfordul. Szokatlanul nagy számban gyűlünk össze szilveszterkor, egy 10 napos kutatótábor keretei között. De persze sokan a társaság vagy a buli kedvéért jönnek le 2-3 napra. Napközben komoly kutatómunka folyik, este pedig inkább a sör, beszélgetés, nevetés, zene. Találkozunk rég nem látott ismerősökkel, köthetünk új barátságokat. Az asztalra ki-ki kipakolja, amit magával hozott, étel-ital közös, hiszen régi barlangász szabály: ami az asztalon van az mindenkié. Élvezzük, hogy kiszabadulunk a városból, munkából, és egy nyugodt, gyönyörű helyen vagyunk együtt. Barlangászunk, túrázunk, bolondozunk. Szilveszter estéjén elkészül a jó kis bográcsos lencse (kolbásszal, szalonnával), elmaradhatatlan a hatalmas máglya, amit éjfél körül gyújtunk meg. Előkerülnek a hangszerek, barlangász dalok, egy kis pálinka, és hiába van mínusz 10, melegségben köszöntjük az újévet.”
