"Bekötött szemmel a házban, az udvaron, erdőn-mezőn!"
A szemünket bekötve a többi érzékszervünkre hagyatkozva kell különböző feladatokat, természetesen a résztvevők életkori sajátságait maximálisan figyelembe véve, megoldani. A legjobb hangulat akkor alakul ki, ha a felnőttek és gyerekek egyenrangú játékostársként vesznek részt a tevékenységben! Magyarul, ha a felnőtt fél elengedi az irányító, felügyelő, aggodalmaskodó szülő szerepét, azaz kiveszi részét a játékból, és ő maga is szemét bekötve tapasztalja meg hogyan boldogul, akár egy denevér, a sötétség birodalmában!
Házban:
1. „Erre csörög a dió!” klasszikus játék, kicsit átírt változata a következő: A résztvevők szemét be kell kötni kendővel egy ember kivételével. A játékvezetőt kell majd megkeresni különböző hangok alapján. A bekötött szemű játékosok kezdjék el bejárni a szobát vagy kisebb lakás esetén az egész rendelkezésre álló teret. A „játékvezető” elvegyül a tömegben, majd egy perc elteltével, ezt egy konyhai vagy telefonos időzítő segítségével lehet jelezni, megáll a helyén és nem szokványos hangokkal próbálja a többieket magához csalogatni. Ez a hang nem lehet beszéd, ének, fütty vagy éles kopácsolás!
2. „Maradj a pályán!” Egy hosszú zsinór segítségével egy pályát kell kiépíteni. Ezt lehet együtt a játékosokkal, vagy meglepetésként olyankor, amikor a többiek alszanak vagy tanulnak. Az akadályokat a zsinórral kijelölt pálya mentén már csak úgy érdemes elhelyezni, hogy azt a játékosok nem látják. Természetesen bekötött szemmel kell végig „küzdeni” a pályát. A legjobb, ha a végén valami finomság várja a „fáradt” vándorokat!
3. „Denevérezzünk!”. Olyan akadálypályát is kilehet építeni, ahol a zsinórok a levegőben térd-, derék- vagy vállmagasságban keresztül-kasul futnak. Kis csengőket is fel lehet akasztani rájuk! Itt a társaság felének kössük be a szemét és állítsuk a szoba egyik oldalára őket, a társaság „látó” fele, pedig menjen a szoba másik végébe, onnan rövid szóbeli utasításokkal irányíthatják a többieket, akiknek úgy kell átkelniük a zsinór-hálózaton, hogy nem szólalnak meg a csengők!
4. „Hétköznapi Hamupipőkék!” Tányérokra vagy tálcákra lesz szükség ehhez a játékhoz, valamint egy-egy marék babra és lencsére. A játékosoknak Hamupipőke módjára kell elválasztani az összekevert babot és lencsét egymástól csak éppen bekötött szemmel. Össze is lehet mérni az ügyességet a családtagok között: Ki a legügyesebb Hamupipőke? Talán Apa?
Ennek a játéknak lehet olyan változata is, hogy a játékosok a lábukkal kell szétválogatni például hagymát és krumplit.
5. „Mezítlábas ösvény” a szobában? Igen! A házban található különböző textúrájú anyagokból lehet egy mini ösvényt kreálni (törölköző, zoknigombócok, puha takaró, újságpapír, műanyag zsák stb.), ezen
Udvaron:
A fent leírt játékokat mind-mind lehet az udvaron is játszani persze sokkal több természetes anyaggal és MOZGÁSSAL!
1. „Vak séta”. Klasszikusnak mondható játék a tapasztalati tanulási és élménypedagógiai módszereket alkalmazó területeken. Lehet párban és csoportosan is játszani. A bekötött szemű játékost a „látó” társa vezeti végig egy adott útvonalon, ahol időnként meg-megállnak egy helyen, ahol kézzel-lábbal tapogatva felmérhetik a hely jellegzetességeit a bekötött szemű résztvevők. A kiindulási pontra visszavezetve, majd kicsit megpörgetve a játékosokat lekerül a szemekről a kendő. A játékosoknak már nyitott szemmel meg kell mutatniuk azt az utat, amit előzőleg „vakon” végig jártak.
2. „Illatok a kertben.” Nem szükséges fűszernövénynek vagy illatos virágnak lenni ahhoz, hogy jellegzetes szaga-illata legyen valaminek. Felváltva van a szeme bekötve a játékosoknak, akiknek orra elé más-más az udvaron fellelhető növények, dolgok (pl. egy marék föld, korhadó fadarab) kerülnek, ezeket kell felismerni szaglás alapján. Ha ez nem sikerül, akkor jöhet a tapintás.
3. „Susog-zörög, mi az?” A bekötött szemű játékosoknak a fülükre kell hagyatkozni bizonyos dolgok felismerésében. A játékvezető különböző anyagok egymáshoz dörzsölésével, ütögetésével kelt hangokat. Itt is, ha a játékosok nem ismerik fel a hang alapján az anyagot, akkor jöhet a tapintás!
4. „Nem lát! Nem beszél!” A játékosok párokba állnak. Az a játékos, akinek nincs bekötve a szeme nem beszélhet. Így kell végig járni párban egy akadályokkal teli pályát együttműködve, egymásra ügyelve.
Erdőn-mezőn:
Az előzőekben leírt játékokat egy kirándulás alkalmával is lehet játszani, erdőre mezőre adaptálva, kihasználva a természet adta hatalmas teret, illatos kincseket és „akadálypályát”! A játék előkészítésekor azonban mindenkor ügyeljünk arra, hogy ne tegyünk kárt a természetben, hiszen így nem károsodik, pusztul el éppen az, amiért szeretünk oda kijárni!
1. „Az én fám!” Párokban játszanak a játékosok, az egyik szemét kell bekötni. A nyitott szemű játékos megpörgeti finoman a másikat és kicsit „cseles” útvonalon odavezeti a bekötött szemű társát egy fához. Itt van egy kis idő a fa megismerésére tapogatással. Ezután visszatérnek a kiinduló helyre, ahol ismét kissé megpörgetve a „vak” résztvevőt, lekerül a kendő a szemről. Nyitott szemmel kell megtalálni a kiválasztott fát. Ezután cserélhetnek a játékosok.
2. „Az ördög a részletekben van rejlik!” Falevél felismerős játék során először nyitott szemmel keressünk minél több különböző faj lehullott levelét az avarban. Próbáljuk meg azonosítani őket! Itt egy kis segítség:
https://mandadb.hu/tetel/356466/Kepes_fa_es_cserje_kalauz
Ha sikerült memorizálni, hogy melyik fajnak mi a neve, akkor a felismerést már meg lehet próbálni bekötött szemmel. Itt fel lehet hívni a figyelmet a levélszél, levélváll milyenségére (pl. fűrészes stb.) vagy a levél textúrájára!
3. „Lépésről lépésre!” Milyen könnyű egy négyzet vagy egy kör vonalát bejárva visszatalálni a kiindulási helyre! És bekötött szemmel? Jelöljük a kiinduló pontot lapos kővel vagy faággal. A bekötött szemű játékosnak minden segítség nélkül kell visszaérnie a kiindulópontra úgy, hogy közben kör, négyzet vagy téglalap vonalban halad. Ezt a játékot fontos biztonságos térben, például gyepen, játszani!
4. „Visszatalálok ide még vaksötétben is!” Igazán? Próbáljuk ki. Jelöljünk meg szalaggal egy fát a kiindulóponttól kissé távolabb. A játékosnak rendelkezésre áll egy kis idő bejárni a területet és egyfajta „elmebeli” térképet rögzíteni. Ezután a kiindulási helyről bekötött szemmel kell odatalálnia az jelölt fához segítség nélkül. Itt a nyitott szemű tár csak „őrangyalként” kiséri, és csak akkor avatkozik be, ha veszélyes helyzetbe kerül a másik (szóban figyelmezteti, esetleg finoman megfogja)!
